Mikor….
Mikor fájna elveszítened azt aki fontos neked,
Mikor életed lassan lepereg előtted,
Mikor elég a szavakból, helyette tettek kellenek,
Csak gondolj arra: Valaki mindig ott van melletted.
Mesevilág
Tündéreket látsz, csillogó világot,
Üveg hegyeket, kristály virágot.
Most még minden fényes és kedves,
Színes, mesés és rejtelmes.
Bízol benne sosem ér majd véget,
S tündéri világod megmarad ily ékes.
De van egy érzés mi közbe szól,
S eddigi világod maga lesz a pokol.
Futhatnál örökké de már nincs hova,
Hisz tündéreid világa már oly mostoha.
Nincsenek többé üveg hegyek, virágok,
Nincs fény, sem szín mely érted kiáltott.
Hidd el végül beéred a szobáddal,
Egy ággyal, egy párnával,
Melyben kisírod életed minden bánatát,
S őt is, ki nem gondol már rád.
Akkor majd aludnál ha tudnál,
Ha nem zavarna, hogy ő már másnál.
Várnád a csodát, melyet ezerszer élnél át,
S szeretnéd szeretni egy életen át.