csak úgy....

Távozni kéne halkan, csendben,

Lelkem egy üres épületben pihen.

Elmémből kiszívta már e zord s vad világ,

A dolgot, mely neve boldogság…

Fájó múlt

Fáj az igazság, fáj minden ami legbelül történt,
A hazugság, mi lelkem közepébe ért.
A dolgok, miket nem lehet eltörölni,
A tettek, miket sosem fogok már elfeledni.
Végtelenség tengerében messze elrepülni,
Távolodni, lezuhanni, s egyszer végleg földet érni.
Néznék az égre fel, bárhová mi oly csendes,
Hol szívem megnyugodna, minden úgy lenne teljes.
Kapaszkodni most már teljesen felesleges,
Úgysincs hová, minden veszedelmes.
Körülöttem romba döntött életek hosszú sora,
S végül nem marad más, csak egy fájó élet pora...

.......:(

Egy üzenet maradt itt, semmi más,

Úgy érzem, ez nem csak egy látomás.

A papíron úgy sírnak, jajgatnak most a szavak,

Mint egykor földbe elhintett, de kikapart magvak.

Elfogytak szavaim, közben megszűnt minden,

Azt hiszem, magával ragad a végtelen.

A végtelen, hol nincsenek már álmok,

Ahol egyedül, a semmiben állok.

Nem tudom hol vagy, s keresem arcod,

Bármit megadnék, hogy lássam mosolyod.

A ház most kihalt, nélküled csendes,

Látom a papírt, olvasnom felesleges.

Jól tudom mi áll benne, miről szól,

S most el fogadom, hogy így távozol.

Remegő kezemmel írom most e sorokat,

Könnyeim eláztatják lassan a lapokat.

Ha egyszer kinyitod majd ily kicsiny levelem,

Mielőtt tovább olvasnád, ülj le kedvesem!

Egy titkot őrzök szívem legmélyén,

Elmondom majd, de csak a legvégén.

Ha lelkemet kéne hasonlítanom,

Olyan, mint jégbefagyott rózsaszirom.

Átjárja a remegés, a hideg,

S belül magányosan didereg.

Még mindig hallom csengő nevetésed,

Hisz szívembe már oly régen bevésted.

Így tettél, minden mással, mi te voltál,

Most egy üres, hideg szobába zártál.

Egyre nehezebb minden, levegőt sem kapok,

Érzem, s tudom, lassan miattad meghalok.

Elhagy az erőm, tollamban már nincs több tinta,

Szeretlek..ez volt levelem hatalmas titka.

Egy összetört szív

Mellé ültem, s félve emeltem fel fejem,

Ő rám nézett, lassan megfogta a kezem.

Fekete szemeiben hatalmas tűz égett,

Ami előtte mélyen aludt, akkor felébredt.

Hozzám szólt kedvesen, s nevetett,

Mint egy álom , de senki sem ébresztett.

Akkor azt kívántam, hogy ne érjen véget,

Egy fájó, sebzett szív mit remélhet?

Hozzábújtam, s ő szorosan átölelt,

Kérdeztem mikor jön újra, de nem felelt.

Várhattam utána, soha többé nem láttam,

Sírtam sokat, s ordítottam az ágyamban.

Régen volt, de még mindig fáj,

Még hiányzik az a gyerekes báj.

Az a pillanat mikor beleszerettem,

Azt hiszem sosem feledem.

Hallottam szavakat, s ígéreteket,

De egyiksem érdekelt, tudom, h szeretett,

Valamit érzett, csak jól eltitkolta,

Hogy miatta szenvedjek, azt nem akarta.

Büszkesége győzött kettőnk fölött,

Így lett az én szívem most ilyen törött.

Elég volt

Vess véget életednek, vess véget mindennek,

Tedd csak meg, én addig boldogan nevetek,

Nem sajnállak, nem érdekelsz tehetsz amit akarsz,

Lesz nekem még nélküled is újabb tavasz,

Valaki mással, valaki jobbal, valakivel aki nem te vagy,

Mostmár késő nem én akartam, hogy egyedül maradj,

Most darabokban szíved? Annyira sajnállak!

El ne hidd! Csak egy picit megvigasztallak.

Ha nincs már más ugye akkor jó vagyok mégis?

Na felejtsd el annál büszkébb lehetek én is!

Kínoztál, bántottál de most egyedül maradtál,

Komolyan, én mit tettem, hogy más után szaladtál?

Fáj még, ott, nagyon mélyen, legbelül,

Mondd csak a hazugság miért kerekedett felül?

Sírnék ha tudnék, de elfogytak könnyeim,

Nem maradt semmi, csak az emlékeim,

Szerettelek tiszta szívből úgy mint senkit sohasem,

Te meg csak átvertél, s nem érdekelt semmi sem.

Lélek

Nem tudom mit teszek, s hová indulok,

Csak egy sötét és kietlen erdőben kóborlok.

Hatalmas fellegek gyűlnek felettem,

Elered az eső, most tócsák körülöttem.

Elmegyek mellettük, de egy mégis odavonz:

Látom benne arcom, de a kép már torz.

Az nem is én vagyok, csak egy tükörkép,

Akkor érzem, hogy lelkem a testemből kilép.

Most olyan, mintha odafenn szállnék,

De ettől, ha lehet, megválnék.

Inkább akarok élni, mint a semmiben lenni,

Feledni a rosszat, de nem könnyű megtenni.

Nem mozdulok, csak várok amíg ideérsz,

S remélem rájössz: Szeretsz, ameddig élsz!

Egyedül te...

A Hold most valahogy teljesen másabb,

Olyan rózsaszín, vagy csak én vagyok lázasabb?

Áhh..azt hiszem ez miattad lehet,

Egyedül te, más erre nem felelhet.

Furcsa bizsergést érzek a szívemnél,

Ennek oka szerinted te lehetnél?

Mondd meg kérlek mit jelentek neked?

A Napot, a csillagokat vagy az egész életedet?

Fázom nagyon, hát bújj ide mellém,

Már majdnem alszom, most nem zavar a fény.

Tudd meg! Nélküled könnyen elvesznék,

S nincs más kit rajtad kívül jobban szeretnék!