Powered By Blogger

2010. december 5., vasárnap

Kívánságok




Cukorkák, nyalókák, ez az édesség birodalma,
Csokoládé, sütihalom óriás barlangba.
Mézeskalács, fagylaltkehely most mindet megkapod,
Gyere ide gyorsan, és váltsd valóra legszebb álmod.
Úszhatsz a karamellás, rózsaszín folyóban is,
Ehetsz fákat, virágot, hisz itt most minden csokis.
De a legvégén találod mit annyira kívánsz,
Mi az? Csak egy barát, hát rajta, gyerünk, vele játsz!



2010. december 4., szombat

Csak úgy....



Suhanj a végtelen mezőkön át,
A természet szinte csak rád várt.
Pej lovad szőrén megcsillan a fény,
Most már láthatod, hogy van még remény.
Odabújsz mellé, tudod mit szeret,
Keresd szívedben, biztos megleled.
Látod találsz még újra barátot,
Szeresd őt, már van kire vigyáznod.
Őrizd őt, hiszen neki csak te vagy,
Ha el is megy, a szívedben marad!




A régi tölgy még mindig visszavár,
Hol együtt voltunk, mint szerelmes pár.
Ágai közt csókolóztunk csendben,
S fenn voltunk, fenn a fellegekben.
Virágok szirmait fújta a szél,
Úgy akartam, hogy magaddal vigyél.
Szívedet vésted abba a fába,
Most remélem ott állsz, engem várva!

2010. december 3., péntek

Szerelmesek....:)




Társra leltem, ő nem csak egy barát,
Velünk együtt, most könnyebb a világ.
Szerelmünk már erősebb mindennél,
Talán ennél boldogabb lehetnél?
Piciny kis szíved most szívemhez ér,
Ez az érzés nekem bármit megér.
Fülembe csengnek az önző szavak,
De itt többé nem omlanak falak.
Világgá kiáltom szerelmünk: Halld!
S siess most hozzám, hogy újra bevalld!




Szerelmed úgy éget,
Félek, hogy már vétek.
Gondolatom lebeg,
Mint hatalmas felleg.
Rózsaszín álmom vár,
Könnyebb vagyok most már.
Te is érzed, ugye jó?
Nincs ehhez fogható.
Tárd ki szárnyad nekem,
Légy most itt mellettem.
Érzem szíved dobját,
Hallom lelked húrját.
Súgom neked édes:
Veled minden mézes...

2010. december 2., csütörtök

Emotion...

Szívem már rég meghalt nélküled,

Tovább folytatom, sajnos nem veled.

Elmémben döntöttem elég volt belőled,

De lelkem még azt súgja legyek ott veled.

Hogy mennyire hiányzol? Te ezt nem érted,

Most inkább itt, velem kellene lenned.

Tudtam, hogy nem lesz rózsaszín felleg,

Csak néhány éjszaka s te eltűnsz végleg.

Lassan, gyötrődve magamat emésztem,

S ki miatt? Ezt többé nem kérdem.

Most érzem legbelül, nem bírom tovább,

Könyörgöm, még egyszer gyere vissza már.

2010. december 1., szerda

Huuuhhhhhhhhh......

Vége…


December, ünnepek, karácsony mind veled.

Szerelem, szeretet, ajándék mind neked.

Elhittem mesédet, szerelmed, mindened.

De elég volt, végre felnyitottam szememet.

Mit hittél én nem tarthatok szünetet?

Koppantál? Sajnálom, végeztem nincs tovább,

Csalódtál? Le*rom, ennek végleg vége már.


Szeretlek



A távolság hatalmas, de nem lehet mit tenni.

Szeretlek ezt jól tudod, de nem tudok ott lenni.

Teltek az évek, s nem hittem neked,

Hogy egyszer minden üres lesz nélküled.

Ha hívnál sietnék, tudva, hogy vársz,

S látnám hogy még most is ott állsz.

Egy élet az mit nekünk szánt az ég,

Könyvbe írva áll ez már rég.

Mit érzek leírni nem lehet,

Csak egy szó van rá: Szeretlek!

2010. november 28., vasárnap

És még több...:)

Mikor….

Mikor úgy érzed hiába minden tetted,

Mikor fájna elveszítened azt aki fontos neked,

Mikor életed lassan lepereg előtted,

Mikor elég a szavakból, helyette tettek kellenek,

Csak gondolj arra: Valaki mindig ott van melletted.


Mesevilág

Tündéreket látsz, csillogó világot,

Üveg hegyeket, kristály virágot.

Most még minden fényes és kedves,

Színes, mesés és rejtelmes.

Bízol benne sosem ér majd véget,

S tündéri világod megmarad ily ékes.

De van egy érzés mi közbe szól,

S eddigi világod maga lesz a pokol.

Futhatnál örökké de már nincs hova,

Hisz tündéreid világa már oly mostoha.

Nincsenek többé üveg hegyek, virágok,

Nincs fény, sem szín mely érted kiáltott.

Hidd el végül beéred a szobáddal,

Egy ággyal, egy párnával,

Melyben kisírod életed minden bánatát,

S őt is, ki nem gondol már rád.

Akkor majd aludnál ha tudnál,

Ha nem zavarna, hogy ő már másnál.

Várnád a csodát, melyet ezerszer élnél át,

S szeretnéd szeretni egy életen át.

2010. november 27., szombat

Saját szerzemények...remélem tettszeni fog..:)

Hiedelem


Sajnálom életem minden percét,
Melyben téged imádtalak istenként.
Sajnálom, hogy nem érezted, mit én,
Mikor szívedet átdöfi egy penge él.
Hittem, hogy együtt örökké,
Mint a Hold, úgy válunk egésszé.
Hittem, hogy veled nem félek,
Mint gyerek, ki anyja ölében ébred.
Nehéz volt felednem, egyetlen szerelmem,
Mert azóta az életem semmi, csak gyötrelem…


Álomkép


Néha álmodom veled, s átölellek,
Tudom, hogy szeretsz, s reménykedek.
De az álom hamar véget ér,
Felébredek, s te már eltűntél.
Olyankor csak nevetve kérdezem:
Vajon még mindig szeretem?
Szeretni akkor még mást jelentett,
S most, bár sose láttam volna meg.
Éjjel kisírt szemekkel rohantam hozzá,
De ő rajtam nevetve mondta, hogy pápá.
Reménytelen minden tettem,
Hisz eltűnt, akit annyira szerettem.
Másban keresem őt már hosszú ideje,
De el kell fogadnom az életet nélküle.
Elengedem, hisz csúnyán átvágott,
S miatta sok-sok embert megbántok.
Talán évekbe telik mire ez véget ér,
Mostmár a szívem nélküle él.
Érdekes, hogy ugyanúgy dobog,
Semmit sem érzek, csak boldog vagyok…


Hópehely
Nézz ki az ablakon, s mondd el mit látsz,
Csak egy hópelyhet angyalom, semmi mást.
Képzeld, hogy én vagyok, s suttogom neked:
Minden mi én voltam, most megszűnt nélküled…