2010. december 5., vasárnap
Kívánságok
2010. december 4., szombat
Csak úgy....
2010. december 3., péntek
Szerelmesek....:)
2010. december 2., csütörtök
Emotion...
Szívem már rég meghalt nélküled,
Tovább folytatom, sajnos nem veled.
Elmémben döntöttem elég volt belőled,
De lelkem még azt súgja legyek ott veled.
Hogy mennyire hiányzol? Te ezt nem érted,
Most inkább itt, velem kellene lenned.
Tudtam, hogy nem lesz rózsaszín felleg,
Csak néhány éjszaka s te eltűnsz végleg.
Lassan, gyötrődve magamat emésztem,
S ki miatt? Ezt többé nem kérdem.
Most érzem legbelül, nem bírom tovább,
Könyörgöm, még egyszer gyere vissza már.
2010. december 1., szerda
Huuuhhhhhhhhh......
Vége…
December, ünnepek, karácsony mind veled.
Szerelem, szeretet, ajándék mind neked.
Elhittem mesédet, szerelmed, mindened.
De elég volt, végre felnyitottam szememet.
Mit hittél én nem tarthatok szünetet?
Koppantál? Sajnálom, végeztem nincs tovább,
Csalódtál? Le*rom, ennek végleg vége már.
Szeretlek
A távolság hatalmas, de nem lehet mit tenni.
Szeretlek ezt jól tudod, de nem tudok ott lenni.
Teltek az évek, s nem hittem neked,
Hogy egyszer minden üres lesz nélküled.
Ha hívnál sietnék, tudva, hogy vársz,
S látnám hogy még most is ott állsz.
Egy élet az mit nekünk szánt az ég,
Könyvbe írva áll ez már rég.
Mit érzek leírni nem lehet,
Csak egy szó van rá: Szeretlek!
2010. november 28., vasárnap
És még több...:)
Mikor….
Mikor fájna elveszítened azt aki fontos neked,
Mikor életed lassan lepereg előtted,
Mikor elég a szavakból, helyette tettek kellenek,
Csak gondolj arra: Valaki mindig ott van melletted.
Mesevilág
Tündéreket látsz, csillogó világot,
Üveg hegyeket, kristály virágot.
Most még minden fényes és kedves,
Színes, mesés és rejtelmes.
Bízol benne sosem ér majd véget,
S tündéri világod megmarad ily ékes.
De van egy érzés mi közbe szól,
S eddigi világod maga lesz a pokol.
Futhatnál örökké de már nincs hova,
Hisz tündéreid világa már oly mostoha.
Nincsenek többé üveg hegyek, virágok,
Nincs fény, sem szín mely érted kiáltott.
Hidd el végül beéred a szobáddal,
Egy ággyal, egy párnával,
Melyben kisírod életed minden bánatát,
S őt is, ki nem gondol már rád.
Akkor majd aludnál ha tudnál,
Ha nem zavarna, hogy ő már másnál.
Várnád a csodát, melyet ezerszer élnél át,
S szeretnéd szeretni egy életen át.
2010. november 27., szombat
Saját szerzemények...remélem tettszeni fog..:)
Sajnálom életem minden percét,
Melyben téged imádtalak istenként.
Sajnálom, hogy nem érezted, mit én,
Mikor szívedet átdöfi egy penge él.
Hittem, hogy együtt örökké,
Mint a Hold, úgy válunk egésszé.
Hittem, hogy veled nem félek,
Mint gyerek, ki anyja ölében ébred.
Nehéz volt felednem, egyetlen szerelmem,
Mert azóta az életem semmi, csak gyötrelem…
Álomkép
Néha álmodom veled, s átölellek,
Tudom, hogy szeretsz, s reménykedek.
De az álom hamar véget ér,
Felébredek, s te már eltűntél.
Olyankor csak nevetve kérdezem:
Vajon még mindig szeretem?
Szeretni akkor még mást jelentett,
S most, bár sose láttam volna meg.
Éjjel kisírt szemekkel rohantam hozzá,
De ő rajtam nevetve mondta, hogy pápá.
Reménytelen minden tettem,
Hisz eltűnt, akit annyira szerettem.
Másban keresem őt már hosszú ideje,
De el kell fogadnom az életet nélküle.
Elengedem, hisz csúnyán átvágott,
S miatta sok-sok embert megbántok.
Talán évekbe telik mire ez véget ér,
Mostmár a szívem nélküle él.
Érdekes, hogy ugyanúgy dobog,
Semmit sem érzek, csak boldog vagyok…
Hópehely
Nézz ki az ablakon, s mondd el mit látsz,
Csak egy hópelyhet angyalom, semmi mást.
Képzeld, hogy én vagyok, s suttogom neked:
Minden mi én voltam, most megszűnt nélküled…
