Egy összetört szív

Mellé ültem, s félve emeltem fel fejem,

Ő rám nézett, lassan megfogta a kezem.

Fekete szemeiben hatalmas tűz égett,

Ami előtte mélyen aludt, akkor felébredt.

Hozzám szólt kedvesen, s nevetett,

Mint egy álom , de senki sem ébresztett.

Akkor azt kívántam, hogy ne érjen véget,

Egy fájó, sebzett szív mit remélhet?

Hozzábújtam, s ő szorosan átölelt,

Kérdeztem mikor jön újra, de nem felelt.

Várhattam utána, soha többé nem láttam,

Sírtam sokat, s ordítottam az ágyamban.

Régen volt, de még mindig fáj,

Még hiányzik az a gyerekes báj.

Az a pillanat mikor beleszerettem,

Azt hiszem sosem feledem.

Hallottam szavakat, s ígéreteket,

De egyiksem érdekelt, tudom, h szeretett,

Valamit érzett, csak jól eltitkolta,

Hogy miatta szenvedjek, azt nem akarta.

Büszkesége győzött kettőnk fölött,

Így lett az én szívem most ilyen törött.