.......:(

Egy üzenet maradt itt, semmi más,

Úgy érzem, ez nem csak egy látomás.

A papíron úgy sírnak, jajgatnak most a szavak,

Mint egykor földbe elhintett, de kikapart magvak.

Elfogytak szavaim, közben megszűnt minden,

Azt hiszem, magával ragad a végtelen.

A végtelen, hol nincsenek már álmok,

Ahol egyedül, a semmiben állok.

Nem tudom hol vagy, s keresem arcod,

Bármit megadnék, hogy lássam mosolyod.

A ház most kihalt, nélküled csendes,

Látom a papírt, olvasnom felesleges.

Jól tudom mi áll benne, miről szól,

S most el fogadom, hogy így távozol.

Remegő kezemmel írom most e sorokat,

Könnyeim eláztatják lassan a lapokat.

Ha egyszer kinyitod majd ily kicsiny levelem,

Mielőtt tovább olvasnád, ülj le kedvesem!

Egy titkot őrzök szívem legmélyén,

Elmondom majd, de csak a legvégén.

Ha lelkemet kéne hasonlítanom,

Olyan, mint jégbefagyott rózsaszirom.

Átjárja a remegés, a hideg,

S belül magányosan didereg.

Még mindig hallom csengő nevetésed,

Hisz szívembe már oly régen bevésted.

Így tettél, minden mással, mi te voltál,

Most egy üres, hideg szobába zártál.

Egyre nehezebb minden, levegőt sem kapok,

Érzem, s tudom, lassan miattad meghalok.

Elhagy az erőm, tollamban már nincs több tinta,

Szeretlek..ez volt levelem hatalmas titka.